Az Isteni Irgalmasság I. magyarországi Kongresszusa
2009.április 18. Budapest
Fotók
A fényképre kattintva elindítja a képnézegetőt, mely 20 db fotót tartalmaz. A kilépéshez kattintson a kép mellé.
Hanganyagok
Boldog emlékű II. János Pál pápa kezdeményezésére a Húsvét utáni első vasárnapon ünnepeljük az Isteni Irgalmasság napját. Az ünnep és annak eredetének pontos leírását Szent Faustina (Kowalska) nővér naplójából részletesen ismerjük, de ennek fontosságát és jelentőségét korábban nem igazán értékeltük. II. János Pál pápa Dives in Misericordia kezdetű enciklikája irányította rá a figyelmet az Isteni Irgalmasság megismerésének, megtapasztalásának és terjesztésének fontosságára. Különös hangsúlyt kapott ez az ünnep, mikor – mintegy felkiáltójelként – négy esztendeje, az Isteni Irgalmasság vasárnapját megelőző szombaton este tért meg a mennyei hazába az a pápa, aki az egész világ számára, saját életével és tevékenységével mindannyiunknak megmutatta az Isteni Irgalmasság forrásához, Jézus Krisztushoz vezető utat.
Mint a Kongresszuson több előadó is hangsúlyozta: „Ez nem csupán még egy ájtatosság”, ez életforma kell, hogy legyen! Ezért alakult meg és tartották a múlt évben (2008.04.02-06.) Rómában az I. Világkongresszust, és azóta több országban a helyi kongresszusokat. A római események hatására fogalmazódott meg az igény, hogy Magyarország is kapcsolódjon be ebbe a missziós feladatba, és ennek eredményeként tartottuk meg „Bizalom az Irgalmas Istenben” címmel az I. Országos Konferenciát, a Budai Ciszterci Szent Imre templomban.
Az érdeklődésre jellemző, hogy – bár a rendezvény „nyitott” volt – az előzetes regisztrációt le kellett állítani a jelentkezők nagy száma miatt. Természetesen minden érdeklődőt szeretettel fogadtak, és reggel 9 órára a templom zsúfolásig megtelt. A gondos szervezésnek köszönhetően mindenkinek jutott ülőhely, és a technika segítségével (hangosítás, kivetítő) pontosan követhette az eseményeket. A nap házigazda-műsorvezetője Csillag Péter bevezető köszöntésében kérte, hogy ne csak szemlélők, hanem tevékeny résztvevők legyünk. Ennek igyekeztünk is megfelelni, amiben nagy segítség volt a Gável – Testvérek zenés szolgálata és a Szociális Testvérek által vezetett ima-szolgálat.
A közös Zsolozsma és éneklés megteremtette az alapot, hogy a külvilágot és az egyéni gondokat, bajokat magunk mögött hagyva közösségként tekintsük és éljük meg a mai napot.
Ákos atya rövid megnyitójában többször kiemelte: ez nem csak még egy ájtatosság! Isten Irgalma legyen a hajnal mindannyiunk számára.
Ezután felolvasásra került Ternyák Csaba püspök atya levele, melyben örömmel köszöntötte, és Faustina nővér közbenjárását kérve áldását küldte a Kongresszus résztvevőire.
Katona István püspök atya – aki a Kongresszus, a magyarországi Faustinum fő mentora és vezetője – különös ajándékkal, meglepetéssel szolgált: elhozta Faustina nővér ereklyéjét! Így az Isteni Irgalmasság Titkárnője „tapintható” közelségben lett díszvendég. Püspök úr rövid beszédében II. János Pál pápára utalva hangsúlyozta: nincs reményforrás Isten irgalma nélkül. Azt az Arcot kell keresnünk, mely az irgalom és a remény arca. Az Isteni Irgalmasság iránti igénynek úgy kell felfakadnia bennünk, hogy a remény forrását megtaláljuk. Krisztus kínszenvedése az Irgalom forrása: éljük az irgalmas szeretet életét!
Kis szünet és „frissítő” éneklést követően Székely János püspök előadása következett. Csak az irgalom forrásából meríthetünk, melyre olyan nagy szükség van ebben a reménytelenséggel teli világban – mondta. Majd az ókori görög és a keleti hindu világnézeteket elemezve megállapította, hogy az irgalom mindkét esetben idegen volt az akkori gondolkodásmódtól: gyengeségnek, a lélek betegségének tekintették, illetve nem ismerték sem az istenség sem az ember együttérzését (fő cél: ÉN ne szenvedjek!).
Ezzel szemben Jézus új életcélt tűzött ki, mely az irgalmas szeretet. Szeretetből lett a világ, és a végtelen jóság átáramlik rajtunk. Ne féljünk darabokat adni magunkból másoknak, ne féljünk szeretni, még ha ez szenvedéssel jár is. Hisz a keresztre feszített Isten arca: a szenvedélyesen szerető Isten arca.
Az irgalom fogalmának Ószövetségi értelmezése során megtudhattuk, hogy a szó kötődés (hűség, rokonok, uralkodó közt), illetve az anyaméh (anyai szeretet, az ember „belső reszketése”) szavakat fedi. A kötelék kötelességgel jár, az együttérzés pedig szeretetet kíván. Az Ószövetségi könyveken végighaladva tekinthettük át az Isten irgalmas szeretetének állomásait (Iz. 63, 15-16., Oz. 2, 21-22.) Isten nem egyoldalú szövetséget kötött, neki fontos az ember: életre – halára kötött vele szövetséget és megrendíti az emberi fájdalom. Így érkeztünk el az Újszövetségi szentíráshoz, melyben a Messiás eljövetele egyben az Isten irgalmának eljövetele. Legszemléletesebben a tékozló fiúról szóló példabeszéd foglalja ezt össze: az Isten elénk fut, nem kérdez semmit, csak örömmel átölel, házába fogad és vendégül lát. A Zsidókhoz írt levélben az irgalmas és hűséges Fiú, hídverő ég és föld között, az irgalmas Főpap, aki ismeri gyöngeségeinket.
Az Isteni Irgalmasság a kereszten teljesedik be, mikor a lándzsa átszúrja Krisztus oldalát. Innen fakad a forrás a tisztulásra; élő víz, mely életet ad. Felidéződik a teremtés: ahogy Ádám oldalából teremtette Isten Évát (ősanya), úgy lesz Jézus oldalából fakadó forrás az Egyház (új asszony), az újra teremtett emberiség.
Ha megtapasztaljuk, hogy létünket ingyen kaptuk; Isten jóságát és irgalmát soha nem érdemeljük meg, de mégis elengedte tartozásunkat – tehát irgalmas szeretettel fordul felénk – ezt a tapasztalatot tovább kell adnunk.
A mai társadalomból hiányzik a kötődés. A szabad verseny: az erősek világa, a lemaradók depresszióba esnek. Nem erre születtünk, hanem szeretetre, kötődésre a jóhoz, és megismerni az igazat. Önzésből soha nem lesz békesség, harmónia, jövő építése, kötődés (múlthoz, értékekhez, nyelvhez).
Ha az irgalmas szeretet eltűnik, az válsághoz vezet.
Nekünk kell az irgalmas szeretetet sugározni a világnak a reménytelenség közepette.
Egy testet-lelket átmozgató, frissítő ének után Patrice Chocholski atya lépett a mikrofonhoz. Ő a Világkongresszus főtitkára, Franciaországban él. Az előadás után már utazott is vissza szolgálati helyére, hogy Irgalmasság Vasárnapján feladatait elláthassa. Lelkes, dinamikus beszédét Csillag Éva értő, pontos tolmácsolásával követhettük.
Az ereklyére utalva megjegyezte: Isten irgalma emberi arcokon keresztül érkezik hozzánk. Ilyen arc II. János Pál pápáé is, akinek életútján keresztül mutatta be, hogyan irányította az Isteni Irgalmasság Karol Wojtyla-t a családi és történelmi tragédiákon át arra a felismerésre, hogy a gonoszt csak úgy tudjuk legyőzni, ha tesszük a jót. Az Irgalmas Isten hatalma határt fog szabni a rossznak, megszakítja annak láncolatát, eltöri a gonosz bilincsét – feltétel nélküli szeretettel. Ha hagyjuk, hogy ez a feltétel nélküli szeretet simogassa arcunkat, bizalommal megfogjuk Jézus kezét. Mikor Karol Wojtyla ráébredt, hogy amilyen mértékben tud bizalommal fordulni Jézushoz, olyan mértékben tud határt szabni a rossznak, tudta, hogy küldetése: egészen Jézus nyomába lépni. Papi hivatására illegális szemináriumban készült fel.
Az ellene elkövetett merénylet után fogalmazódott meg benne: teljesen átadni magát az Isteni Irgalmasságnak, mindig jósággal, feltétel nélküli szeretettel válaszolni. Püspöktársai naivnak tartották mérhetetlen bizalmáért az Irgalomban.
A 2001. szeptember 11-i események után Krakkóban tett látogatásakor (2002. augusztus 17-én) az egész világot meghívta az Isteni Irgalmasságra. A dives in Misericordia kezdetű enciklikában az Isteni Irgalmasság tudatos szolgálatának felvállalására hívja az emberiséget. A világ lelki-Alzheimer kórban szenved: elfeledkezik, hogy Isten feltétel nélkül, mindenkit szeret!
Patrice atya így folytatta: Engedjük, hogy az irgalmas Jézus pillantása kísérje életünket, ez ad új életet a keresztségben, minket is feltámaszt. Valósuljon meg II. János Pál pápa álma: Az Egyház legyen tudatában az Isteni Irgalmasságnak. Minden plébánia az irgalmasság fényével vizsgálja felül munkáját! Új lelkipásztori munka kell az irgalmasság szempontjai alapján! Az új evangelizáció kulcsa: Isten irgalmassága. Ez nem egyszerű áhítat-gyakorlat, nem magánügy: az egész Egyház ügye.
Kongresszusokkal, bibliai ismeretek bővítésével naponta meg kell újítani, egyre felismerhetőbbé kell tenni Jézus irgalmas arcát! Isten irgalmas arca meg kell jelenjen az emberek – a mi! – arcán! Minél jobban ismerjük, annál inkább ez jövőnk arca.
Nincs más remény, kiút az összekuszálódott világban, mint megújulva közvetíteni az Irgalom Arcát.
Patrice atya így zárta előadását: „Napozzatok, süljetek le jó barnára Isten Irgalmas Arcának sugárzásában!”
Következett Placid atya lendületes, sok humorral átszőtt tanúságtétele, melyben a fogságban megtapasztalt Isteni irgalmasságról beszélt. A nehézségeken a tudatosan észrevett apró örömök segítik át a reménytelen helyzetekben is az embert. Ezeket az apró örömöket az emberrel mindig együtt érző, irgalmas, szerető Isten adja.
A délelőtti program énekkel és a „Mennynek királyné asszonya…” imádkozásával- éneklésével zárult.
Délután énekes-imádságos dicsőítéssel folytatódott a Kongresszus, majd következett Janig Péter kórházlelkész tanúságtétele. Kalkuttában szerzett tapasztalatai szerint: a szolgálat alapja az imádság, csak így végezhető a munka, ez ad kellő erőt, és ezt tudják átadni az ápolók a betegeknek is.
Jézus nem csak mondta, hanem élte az irgalmas szeretetet és ezt kérte övéitől is. Isten a szeretet – tapasztalja meg a világ az Egyház által, a gondoskodó szeretetben! Ha az ember odafigyel a Szentlélek szavára, tudja hova megy, mer elindulni. Hogy a küldetést végezni tudjuk: tudatában kell lennünk, hogy az Isten irgalmas, Isten jó. Tudnom kell nem csak értelmemmel, hanem tapasztalatommal, szívemmel.
A szenvedés is misztérium. A szenvedő mellé az Istentől kapott irgalommal állhatunk (ima, együtt-átélés). A háttereink – melyet csak Isten lát és tud – rendben kell legyenek. Aki ki tudja mondani, hogy rászorul Isten Irgalmára – irgalmat nyer. „Életünk örök az Irgalmas Jézus-Krisztusban!” – zárta beszédét Péter atya.
Beer Miklós püspök a „Kiengesztelődés és bizalom” jegyében a megbocsátás fontosságáról beszélt. Ha átéltük Isten megbocsátó szeretetét – Isten arra küld, hogy mi is hasonlóan cselekedjünk. Szent Pál szavai szerint: Ő szeretett engem és meghalt értem (értem, aki üldöztem), és ránk bízta a kiengesztelődés szolgálatát.
Kapaszkodjunk az Isteni Irgalom szentségébe: a bűnbánat szentségébe. Kérjük Jézus megbocsátó szeretetét, hogy mi is lehessünk a megbocsátás eszközei. Isten követségében járunk. Tele van sebbel a világ – Krisztus szeretete sürget: először nekünk kell mondani: Ne haragudj, bocsáss meg!
A püspök atya beszédét követően rövid éneklés után kis szünet következett, amíg az Oltáriszentséget kihelyezték. 3 órakor az Irgalmasság Rózsafüzérével kezdődött, majd Kemenes Gábor atya vezetésével folytatódott az Irgalmasság órája és a bűnbánati liturgia, majd az „Öröm útja”.
A remek szervezésnek köszönhetően nem csak a templomban lévő gyóntatószékeknél, hanem a templom melletti füves területen, „Isten szabad ege alatt” is alkalom nyílt szentgyónásra. Ez azért is fontos volt, mert – mint arra már a Konferencia elején Csillag Péter felhívta figyelmünket – Irgalmasság vasárnapján az ismert feltételekkel teljes búcsú nyerhető. Így mindenkinek adódott a lehetőség, hogy az esti szentmise és szentáldozás során ebben a kegyelembe részesüljön.
Szentségimádást követően hosszabb szünet következett, majd a Szentmisére történő rövid felkészüléssel kezdetét vette a Konferencia csúcspontja: a szentmise és annak keretében a befejező előadás: Juliusz Janus apostoli nuncius homíliája. Kedves és megható figyelmesség, hogy az érsek úr a szentmise fő részeit magyarul mondta, és beszédének gondolatait is nyelvünkön kezdte, majd átadta a szót titkárának.
Beszédét így kezdte: Jézus új perspektívát nyitott az emberiség előtt: egy szenvedések nélküli, örök életet. Isten irgalmának misztériuma a feltámadásban nyilvánul meg.
II. János Pál pápa Isten ajándékának nevezte Faustina nővért, aki az Isteni Irgalmasság üzenethozója, mely üzenetből nyilvánvaló, hogy az emberiség nem talál békét mindaddig, míg nem fordul az Isteni Irgalomhoz. A szenvedő Krisztus különös módon fordul az emberekhez, minden emberhez szól, mindig rendelkezésre áll, hogy megbocsásson. Nem csak életét adta, megbocsátott és hatalmat adott az embernek a megbocsátásra (apostolok – papok) a bűnbánat szentségében.
Az igazi keresztény ember tulajdonságai: irgalmasság, mely jóakarattal fordul a másikhoz: szeretet és szolidaritás (1 Jn 5,1-6). Az Isteni Irgalmasság folyói Krisztus sebeiből áradnak (melyek láttán Tamás hitt, és melyet a Szt. Faustina elmondása alapján készült kép is ábrázol). Az ebből sugárzó szeretet lángja felemészti a gonosz hatalmát. Mária – édesanya – megmutatja Jézus követésének útját, az Isteni Irgalom kiáradásának része. A homília befejezése így hangzott: „Az Irgalmasság Anyjának felajánljuk Magyarországot!”, és a Jézus-Krisztusban való kiengesztelődésre hívott mindannyiunkat.
A szentmisét követően már kötetlen keretek közt sorsolásra, éneklésre, riportokra, beszélgetésekre is sor került. Az Eucharist zenei áhítata mellett személyes imádságok következtek, amelyre igen nagy igény volt. Ismét megbizonyosodhattunk arról, mekkora ajándék, hatalom, Istentől kapott kegyelem az egymásért mondott ima.
Bizonyosak lehetünk abban, hogy megvalósult a bevezetőben Csillag Péter által megfogalmazott óhaj: a mai nap után más emberekként megyünk haza. Az élmények, gondolatok feldolgozása és életre-váltása miránk vár. Sok a tennivalónk, de az Irgalmas Isten mindig mellettünk áll, akárhova is megyünk!