52. NEMZETKÖZI EUCHARISZTIKUS KONGRESSZUS

Budapest, 2020. szeptember 13-20.


2020. szeptember 13-20. között Magyarországon kerül megrendezésre az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus, amely összefogja a világ katolikus híveit, ösztönözve egyéni és közösségi életük megújítását. Budapesten legutóbb 1938-ban, Szent István halálának 900. évfordulóján került megrendezésre a 34. eucharisztikus világkongresszus. 2016 januárjában, a fülöp-szigeteki Cebuban jelentette be Ferenc pápa, hogy a következő rangos esemény rendezője újra Magyarország lesz.




A XIX. század végétől kisebb megszakításokkal rendszeresen megrendezett világkongresszusok célja az oltáriszentség tiszteletének elmélyítése, a Krisztus által az utolsó vacsorán bemutatott áldozat megértésének segítése. A kongresszus célkitűzése, hogy megismertesse és megszerettesse az Eucharisztiában jelenlévő Krisztust az emberekkel. Az eseménysorozat kapcsolódik az úrnapi egyházi ünnepéhez, amit 1264-ben IV. Orbán pápa rendelt el, majd a XV. századtól vált általánossá az Oltáriszentség templomon kívüli körbehordozása. A kongresszusok hagyományvilága közvetlenül egy 1874-es avignoni zarándoklathoz kötődik, amelynek nyomán az eucharisztikus mozgalom hívei döntöttek arról, hogy rendszeresen különböző franciaországi színhelyeken találkoznak. A 8. ilyen találkozó már Jeruzsálemben került megrendezésre, majd ezután mindig más országba szervezték a kongresszusokat. Az 1922-es chichagói kongresszuson részt vett egy magyar küldöttség is Cernoch János prímás vezetésével, minek hatására 1928-ban nálunk is eucharisztikus kongresszust tartottak – nemzeti keretek között.


Az előkészületek már megkezdődtek


Az előkészületeket a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Titkársága már elkezdte, és évekre lebontott pasztorális programot állított össze. A tervek szerint az első felkészülési évben az Eucharisztiát, mint keresztény életünk forrása kerül a középpontba, a második évben az Egyház életének forrása, a harmadikban pedig, mint forrás a világ számára. Ezért a mottó: „Minden forrásom belőled fakad” (Zsolt 87,7). A fő feladat, hogy ez a forrás ne álljon meg a templom küszöbénél, hanem áradjon ki az egész világra.